Most aztán megkaptam, hogy ne erőltessem a közérdekű, informatív vonalat, mert nekem nem áll jól. Szóval tőlem már csak a macskák utcai saga és a fikázás az elvárható és sem az, hogy milyen filmeket nézek, sem pedig az, hogy mivel csökkentem a koleszterin szintemet nem érdekel senkit. Pont most, amikor már kezdenék leszokni a nyögésről. Na jó, leszokni nem tudok, de az évszakhoz képest kevés a nyomor, vagy az azt generáló tényező. Fűtünk. Mert az októberben is izompólóban feszítő fiúk és mezítlábas balettcipőben topogó lányok országába is beköszöntött a nagy rohadt zima. Én magam hétvégén készülök a nagy cserére, amikor is megpróbálom a tavaly téli kollekciót formába hozni, addig pedig az itteni divatot követve ügyesen és észrevétlenül próbálom kombinálni az átmeneti cuccaimat, hogy kicsit téliesebben nézzek ki. Alig várom már, hogy beálljon a nagy kemény belga tél, aminél lehangolóbb jelenség nincs a világon, ugyanis folyvást csak szakad és mellé csípős, hideg szél társul. Mindemellett Töki még mindig fehér karácsonyról álmodik. Lehet, hogy dec 24-én éjjel a kedvéért felszórom a kertet egy zsák liszttel.