Valószínű betegesen hangzik, de az évek során megfigyeltem, hogy a vízzel kapcsolatba hozható házimunkákat kimondott lelkesedéssel csinálom. Azaz szeretek mosogatni, ablakot pucolni, felmosni. Kézzel mosni viszont rühellek, de csak azért, mert kiköltözésünket követően közel 2 hónapig a kád mellett térdelve mostam és a két kezem volt a fuga. Nem vittem mosodába a holmijainkat, mert nem repestem a gondolattól hogy nem tudom ki után használom a mosógépet. Nos, ablakpucolás. Azzal kell kezdenem, hogy áldassék a neve annak a baromnak, aki kitalálta a billenő ablakot (nem bukó és nyíló, csak billenő) és annak is, aki ezt a nóvumot előszeretettel alkalmazta a belga építőiparban. Fenti tulajdonsága miatt, azaz, hogy csak billenő, kvázi megpucolhatatlan, így amikor a konyhai ablakra kerül a sor, mindig erőt kell vennem magamon. Minden egyes alkalommal komoly előkészületek után fogok bele és már majdnem tökélyre fejlesztettem a technikát. Megjegyzem csak azért, mert földszinten lakunk, ha magasabban lennénk garantált, hogy már lefestettem volna fekete zománcfestékkel. Ma ismét nekiestem, így még legalább két hétig ki lehet majd rajta látni, ha nem lesz sok eső...