Tegnap este 19:07-kor begördültünk a Macskák utcába és ugyanabból a lendületből tovább is hajtottunk a bangladeshi kis pajtásunk által üzemeltetett vegyesboltig. Tettük ezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bagettre tegyünk szert és ne magában kelljen ennünk az anyám által csomagolt isteni kovászos uborkát. Visszafelé másik úton jöttünk, így hátulról közelítettük meg a Villa Monte Carlot és ekkor ért az első sokkhatás. Az április 29 óta tátongó aknát újra befedték, ez alkalommal a szabvány méretű tetővel. Egyetlen blokktégla akadályozta csak a felhajtónkra való beállást, melyet a száradás idejére helyezhetett oda a mester. Nem tudom, hogy szülinapi ajándék volt-e, de isten áldja Széppár bácsit a gyors ügyintézésért. Bizonyára el kell telnie valamennyi időnek míg újra a felhajtóra merek parkolni, de ez legyen az én gondom.

Itthon aztán kicsomagoltuk a hazai könyváruházak teljes készletének minimum 1 %-át valamint azt a 27 db dvd-t amelyet az unalmas belga hétköznapokra szereztünk be. Éjfélkor már ágyban volta, ugyanis kicsit megviselt az út, melynek  izgalmas részletei mindenképp megérnek egy-egy bejegyzést.