Filozofikus, mélyenszántó akartam lenni, mert  eszembe jutott pár gondolat az élet kegyetlenségéről, a legjobb pillanatok megismételhetetlenségéről, a boldogságról. De nem megy ez nekem. Olykor, amikor hatalmába kerít a tudat, hogy mennyire magunk vagyunk, oldalakat tudnék teleírni nyögéssel. Problémák mindig vannak, de mostantól minden napban megpróbálom megtalálni azt a bizonyos boldog pillanatot. Mert biztos vagyok benne, hogy egy mindig akad, talán még több is, csak elfelejtünk emlékezni rá.