Háromszor kezdtem neki ennek a bejegyzésnek, aztán rájöttem, hogy ki a fene lenne kíváncsi a nyögéseimre. Arra, hogy tudassam fáradt, többszörösen csalódott és szomorú vagyok. Ugye? Az ilyesmi senkit sem érdekel. Így legalább nem kell megmagyarázni sem. Majd megrázom magam, mint eddig már annyiszor és túl leszek rajta. Csak most szar. Most talán az eddigi legszarabb. Lehet, hogy mégis inkább beledögleni volna jó.