A szerda az egyik olyan nap a héten, amikor jelenésem van a francia kurzuson.  Nem szoktam az indulást elkapkodni, mert kitapasztaltam a rendszert mely alapján a buszjáratokat az általam használt útvonalon indítják. A menetrendben jelzett érkezéshez képest laza 10 perccel jön később a busz, pontosan 11:20-kor. Ma is erre a járatra vártam, másik 6 sorstársammal együtt, amikor mintegy gongütésre felbukkant a 22-es a kanyarban. Belépőkártyáinkat szorongatva , egyre szaporább pulzussal vártuk, hogy végre felszállhassunk. Úgy tűnik, a sofőr(ess), -mert nő volt- tervei még csak véletlenül sem voltak azonosak a miénkkel, így esett, hogy lassítás nélkül haladt el a hat, kétségbeesetten integető barom mellett. Még egy darabig lóbáltuk az ökleinket  hátha a visszapillantóban észrevesz minket, de nem így történt. A hihetetlen tudásszomjat igazolja, hogy 5-en visszafordultak és az iroda felé vették az irányt. Én voltam az egyetlen, aki elindult a metro irányába, hogy mintegy fél órával később, a nyelvóra keretein belül szembesüljek a ténnyel, hogy nem én vagyok az egyetlen akinek, a globalizációról nincs mondandója. Különösen nem franciául. Azért álljon meg a menet! Mondialisation egy kezdő 3-as szinten? Szerintem Valerie egy kicsit elvetette a sulykot.