Kb 10 éves lehettem, amikor a közértből hazament a Tisza-parti kisváros főiskoláján tanuló arab kolónia egy tagja akaratom ellenére hazakísért, vagyis követett. Nem örvendtek nagy népszerűségnek a városban, de hogy mit akarhatott tőlem, az a mai napig rejtély, csak arra emlékszem, hogy anyám a kertkapuból, mezítláb, egy féltéglával a kezében megindul és azt kiabálja arabul, hogy takarodj. Számos kelet-afrikai útjára elkísérte apámat, így tudhatott valamit,de a féltéglát így utólag is enyhe túlzásnak érzem. Mentségére legyen mondva, hogy egyke vagyok, mindennek tetejébe többnyire az év 12 hónapjából 10 hónapot egyedül nevelt. Az eset óta, komolyabb ajánlatot egészen a mai napig nem kaptam. Egy éven át éltünk Brüsszel azon negyedében, ahol 111 különböző náció verődött össze, így megszoktam a méregető tekinteteket, de rejtélyes vonzerőmet csak a piaci alkudozásban kamatoztattam. Miután kiköltöztünk a központból ez a kérdés is megoldódott. Átmenetileg.

A hét elején lehetett , amikor a buszmegállóban az átszállásra várva odajött hozzám egy 30 körüli, nyugdíjas cadyt vontató arab pasi. Azt hittem cigit akar, de nem, ő  ismerkedni szeretett volna. Mondtam, hogy nagyon kedves, de otthon vár a férjem és a két gyerek. De ő ragaszkodott hozzá, hogy mégis. Szerencsére megjött a busz, így rövidre zárhattuk a beszélgetést. Mára már nem is emlékeztem volna rá, ha nem kapok egy újabb ajánlatot. A környékben sok a családi autó, a közvetlen szomszédok szinte mindig kibólintanak egymásnak a kocsiból, így engem sem lepett meg, hogy a Citroenből felém intenek, automatikusan emeltem a kezem és visszaintegettem. Az utca feléig sem értem, amikor ugyanaz a kocsi szemből jött felém, majd pont előttem leállt. Fiatal, kb 50-kgs srác ült benne. Cava? Cava, cava-mondtam és azt gondoltam ezt meg is beszéltük. Ekkor még gyűjthette a bátorságot, mert továbbállt. Mire az utca végére értem látom ám, hogy jön velem szembe Ali (mondjuk nevezzük így) kocsi nélkül, gyalogszerrel. Ráérek? Nem, épp munkába igyekszem. És később? Később pedig már a munkahelyemen leszek. Még később pedig jövök haza a férjemhez és a két gyerekhez. Csalódottan visszasétált a kocsijához és gondolom odébbállt, hogy két utcával följebb próbálkozzon.

Este, a szülőkkel folytatott beszélgetés során megemlítettem, hogy ajánlatot kaptam az ezeregy éjszaka világából. Apám csak annyit mondott, : "Mahmud biztosan felmérte mekkora tevecsordát kaphatna érted". Nem is rossz ötlet. Töki az így szerzett állatokkal elláthatná Európa állatkertjeit én pedig életem hátralévő részében sokadik feleség lennék, olyan ruciban tündökölhetnék, ami a legjobban áll nekem, mert  valljuk be, a burka tényleg ápol és eltakar...