Baromi idegesítő, hogy ha hajnal 3-kor támad kedvem bejegyzést írni, akkor nem tehetem, mert ezt a vackot karbantartják. Álmatlanságból kifolyólag egészen épkézláb gondolataim lettek volna, aztán csak a méreg maradt az egészből. És nem kommunikálják. Nincs egy tetves sor a főoldalon, hogy "ne próbálkozz barom, mert karban tartunk". Pokolba vele.

Olyasmit szerettem volna írni, hogy jó volt, hogy nem számított a 25 év korkülönbség, az sem hogy két nyelvet kevertünk egész este, meg az sem volt probléma, ha ebből az egyiken hibásan fogalmaztunk, vagy rosszul ragoztunk, mert kedvesen kijavították. Kicsi görög mackó és mackóné a világ legtüneményesebb görög-belga házaspárja és ízlik nekik a magyar kaja. Olyannyira, hogy a Hortobágyi palacsinta után szárazra tunkolták a tányért és nem volt ez másként a főétellel sem. A somlóiból maradt csokiszószhoz nem passzol a kenyér, csak ezért maradhatott a tányéron. És Madam T. örült a 10 szál fehér violából és ugyanennyi halvány rózsaszín liliomból összeállított csokornak, és Töki minden gátlása elmúlt 10 percen belül,mert egy pillanatig nem merült fel még csak a gondolata sem annak, hogy "hoppá, a főnökömmel vacsorázunk". Három órán át beszélgettünk családról, közös fogva tartónkról, mackóné kerámiáiról, otthonról, nyaralásról, maradásról. Isteni volt, megismételjük!