Minden kétséget kizáróan az év, blog szempontjából két legterméketlenebb hónapja a február és a március. No nem azért mert a belga élet nem produkált jó és rossz dolgokat egyaránt, hanem mert unom már, hogy folyamatosan fikáznom kell valamit. Egyesek szerint csak én vagyok ilyen szerencsés helyzetben, hogy a sors különös fintora folytán minden hivatalos szervnél kifogom a leggyengébb láncszemet. Megint mások szerint ebben az országban mindenkinek nagy esélye van arra, hogy,rámosolyog a szerencse és maga is szembetalálkozik azzal a  bizonyos leggyengébb láncszemmel. A mi életünkben ilyen a jegyző képviseletében fellépő Julie (Real) McCoy, a (B)alfa(sz) credit, de még a biztosító is Madame Kaba személyében. Már feleslegesen emelem a tekintetem napjában többször az égre és kérdezem , "miért pont Mi"? A kérdésre nincs jó válasz. Ezt adta ki a gép. Ki hinné, hogy közel egy évvel a lakásvásárlás után még bárminemű közös ügyünk lehet a nótárius irodájával? Pedig van bazze. Ugyanis a papírok aláírásakor kaptunk ugyan egy hivatalos másolatot, de az eredeti papírokat a mai napig nem kaptuk kézhez. Gondoltam, hát egy merészet és bejelentkeztem Petite Juliette-nél, hogy ugyan tudna-e nyilatkozni a papírjaink ügyében. Hamar jött a válasz, hogy a könyvelő szabadsága alatt nincs embere abban a tetves irodában, aki a kérdésemre választ adhatna, de amint az iroda agya visszatér értesít. Nem lettem ideges, dehogy lettem. Ennyit már sikerült elérnem, hogy az első fennakadásnál nem omlok össze, hanem türelmesen várok pár napot, ha akkor sem történik semmi, akkor edzem a tónusom, hogy a következő telefonhívásnál, vagy levélnél már én legyek a kőkemény gecó. Nem kellett sokat várnom a következő levélre, amelyben Julie tudatja, hogy idézem:

A hibákra nem adunk, mert inkább a tartalom az érdekes. Rövid válaszomban feltettem neki a 30 milliós kérdést, hogy "Ha nem érdeklődtem volna, akkor mégis mikor állt szándékukban a függőben lévő papírmunkát intézni?" Én szeretem felebarátomat, azt a felét, amelyik nem ver át, nem próbál hülyének nézni és nem téved folyamatosan az én káromra,