Nem az aktuális árleszállításokról szeretnék megemlékezni a postban, hanem rendfőnöknő végső csapásáról. Így 36 órával, számos jó tanáccsal és egy komoly, a bal oldalamat szinte paralizáló fejfájással az események után, már tökéletesen jól tudom, hogy mi a teendőm. Mondanom sem kell, hogy kíméletlen és igazságtalan volt, de valljuk be erre számítani kellett, azok után, hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül hagytam el, lezárva ezzel a 1.5 éves kapcsolatunkat. Az egy órásra tervezett, de 10percesre "nyúlt" megbeszélésen az alábbi észrevételek hangzottak el, persze konkrét példák említése nélkül.

"nem vagy különösen rossz, de különösen jó asszisztens sem"

Érdekes, 7 hónapja még egészen jó voltam és azóta pedig semmiféle negatív visszajelzést nem kaptam tőle, hogy hanyatlana a teljesítményem. De rendben, értelmezzük ezt úgy, hogy átlagos vagyok. Mert egy átlagos asszisztens képes hosszútávon szimultán másik 2-3 at is helyettesíteni, minden különösebb nehézség nélkül.

"nem gépelsz elég gyorsan"

Tényleg nem én voltam 95-ben az év végzőse a Harkályban, de nem vagyok a sikoltozós fajta sem, aki örömteli visításba kezd, ha véletlenül megtalál egy betűt a klaviatúrán. Mellesleg sem a követelmények között, sem pedig a munkaköri leírásomban nem szerepelt a 350 leütés /perc. Mindezek ellenére azt hiszem, hogy minden alkalommal sikerült elkészítenem azokat a feljegyzéseit, amiket reggelente a dugóban ülve, mobilon diktált. De ha tudna konkrét példákat mondani, amikor az én lassúságom okozott fennakadást, netán hátráltatta a munka menetét, akkor talán érteném, hogy miről beszél.

" azt hiszem nem ártana egy outlook tréning"

Édes csillag, komolyan beszélsz? Amikor én mutattam meg neked, hogy egy meeting akár lehet ismétlődő esemény is és nem kell hetente rögzítened a kalendáriumban? Azok után, hogy a laptopodat én frissítettem? Arról nem is beszélve, hogy azt is én derítettem ki, hogy milyen router kell az otthoni gépedhez , hogy aztán Töki 2 napos caflatás után megvehesse neked.

" ugyanakkor kedves, segítőkész vagy, akihez bátran fordult mindenki segítségért"

ezek szerint akár fel is dughatom a kedvességem ebben a kombóban, mert mit sem számít. Átlagos kedvesség, átlagos figyelem.

" nem okozott gondot a túlóra sem"

nem hát, ha csak az első egy évemet nézzük, mondjuk 210 munkanappal, akkor van minimum 120 óra túlórám, ami testvérek között is 3,2 munkahét. Ez nem is lenne baj, csak tudod az fáj, hogy ha nagy ritkán munkaidőben kellett orvoshoz mennem, mondjuk délután 4-kor, akkor te szemrebbenés nélkül kiírattál velem egy fél nap szabadságot.

" tudod az a baj, hogy diplomásokat alkalmaznak ebben a kategóriában, és őket ez a munkakör nem teszi boldoggá"

Nahát, valaki feltalálta a spanyol vi(g)aszt! De hát mégiscsak az én döntésem volt, hogy diplomával, vagy anélkül, erre a pozícióra jelentkeztem, szóval te csak ne mondd meg nekem, hogy mi tesz boldoggá. Honnan tudod, hogy ebből a munkakörből akarok nyugdíjba menni? Mitől vagy abban olyan biztos,hogy nincsenek ambícióim?

" te egy intelligens nő vagy"

Tiszta szerencse, hogy ezt rajtad kívül már olyanok is mondták nekem, akik ezt valóban meg tudják ítélni és adok is a véleményükre. De ezzel egyébként mit akartál mondani?

"nos, a lényeg, hogy 3,5 és 4,5 között fogok neked adni"

Szóval 3,5-et adsz, ami az átlagos alatti pontszám. Remélem megérdemli a plusz pontokat az, akinek rajtam spórolsz. Ehhez nem tudok mit hozzátenni, lelkiismereted meg tán még neked is van.

" remélem azt tudod, hogy ha gondod van hozzám bármikor jöhetsz, hiszen nekem fontosak az embereim"

Attól mentsen meg a Jóisten, hogy hozzád kelljen fordulnom segítségért. Tudod, ha egy kisebb cégnél dolgoznánk, retteghetnék attól, hogy mikor hoz minket újra össze a sors, de itt megvan az esélyem arra, hogy soha többé ne lássalak. Én már nem vagyok a te embered!

Természetesen, ha csak a felét elmondtam volna annak, amiket itt leírtam, már nem élnék. Így utólag visszagondolva lehettem volna asszertívebb is, de így sikerült. Egyébként pedig ez már egy eldöntött dolog volt. Foglalkoztatott a gondolat, hogy ha majd ezt az egészet írásban is elkészíti, akkor a rendelkezésemre álló időn belül megtámadom, azaz nem fogadom el. Aztán arra jutottam, hogy nincs az a fél pont, ami megéri, hogy egyetlen további másodpercet is erre a nőre fecséreljek az életemből. Idegmunka, szembesítések, újabb parák. No fucking way! Örülök inkább, hogy lezárult egy újabb szakasz, hogy nincs gyomorgörcs, hogy jövőre majd egy olyan ember értékel, aki nincs tele komplexusokkal, nem frusztrált, és még csak nem is gyűlöl.