három napig tart, ahogy az elmés, kicsit pesszimista mondás is tartja. Hirtelen felindulásból, a közelmúlt és a jelen történéseire alapozva viszont biztosan állíthatom, hogy a munkahellyel kapcsolatos nyomorom megszűnt, így az e témakörben ejtett bejegyzések alapjául szolgáló körülmények sem állnak már fenn. Dolgozom, mint akit hagynak is dolgozni. Szlovák cellatársammal együtt rendkívül produktívak vagyunk és ráadásul még a kémia is jó közöttünk, nem tudom mit mondhatnék még.

Szomszéd fronton viszont megint érdekes dolgok vannak. Sokadik alkalommal figyeltük már meg, hogy Széppárék (maguknak való, sunyi, öreg gecók: by Töki) az utcáról vizsgálgatják a nemrégiben ültetett cserjéinket. Az ültetést, amíg nem fákról és sövényről van szó, semmilyen működési szabályzat és alapító okirat nem tárgyalja, vagy szabályozza, így értetlenül állok az eset előtt. Ha bajuk van, remélem még a virágba borulás előtt szólnak, mert akkor én már nem nyúlok a kerthez. Az aggodalmuk pedig teljesen felesleges, mert mint azt említettem, virágzó növényekről és nem pedig mamutfenyőről van szó. Egyébként meg bekaphassák, mert az augusztusra ígért közgyűlést a mai napig nem sikerült összehívni, ami meglehetősen furcsa, egy 6- lakásos társasházról lévén szó, még akkor is, ha ez a ház Belgiumban van. Ezt neked, Villa Monte Carlo !