Ilyenkor gondolom szokás valamiféle számvetést vagy mérleget készíteni. Bármennyire szeretnék is rinyálni semmi okom sincs rá, mert minden gyötrelmével és a megjárt  összes bürokratikus útvesztővel együtt ez az év adott nekem egy biztos állást, nekünk pedig egy lakást (mely időközben Töki és az én kezeim nyomán otthon lett) és a teljes szabadságot jelentő autót. Hogy miért kezdem ezzel? Mert egyébként minden más megvolt ahhoz, hogy átvészeljük ezt a könnyűnek éppen nem mondható létet.

2006 a nagy döntés éve volt. Menni, vagy maradni? Mi döntöttünk, az össze többi történés közvetve, vagy közvetlenül ennek a döntésnek az eredménye. Nem adtuk fel, mert ez a próbatétel csak erősebbé tette közöttünk a létező összes köteléket. Hálás vagyok a "bárkinek" hogy 1993 szeptember 25-én jókor voltam jó helyen és hogy nem ítéltem elsőre az "Ákos frizkóból" és a halálfejjel díszített farmerdzsekiből, mely egy napalmdeath-es polót takart. Mert Ő tényleg az az ember, akivel jóban-rosszban és aki nélkül pokol lett volna az ittlét minden pillanata.

Mindent összevetve, nincs okunk elégedetlennek lenni. Jártak itt a szüleink, voltak már itt barátok is és nekünk is sikerült 2 alkalommal hazajutnunk egy-egy hétre.  Megtanultuk együtt élni  a "távolsággal" és többé-kevésbé tudjuk kezelni az összes ebből fakadó érzést és a  túrórudi hiányát is.

Felfedeztük az egycentes telefont, tíz év kihagyás után volán mögé ültem, megtanultunk kertészkedni, ültetni, metszeni, nyesni. Két dolog van amit még mindig nem tanultunk meg, az a francia nyelv és az egészséges életmód alapszabályai. De ha minden tökéletesen működne mivégre lennének az újévi fogadalmak?

BUÉK