Kellemes, időjárásával tavaszt idéző napunk van és ezen még a kora hajnali franciaóra ténye sem változtat. Bár ha eszembe jut amint Nathalie a gerondif használatának szabályait ecseteli, akkor hasi tájékon érzek valami érdekes érzést és okádnom kell, de az is lehet, hogy csak a reggelire fogyasztott, rendkívül ízletes pozdorja feküdte meg  gyomromat. Nincs ma főnökség, van viszont közepes erejű cincogás. Zeusz asszonya még mindig nem szól hozzám és én ennek titkon örülök is, mert sosem ment a smúzolás, különösen olyanokkal nem, akik csak pofáznak és közben semmit sem mondanak.  Időközben szobatársam közölte, hogy "hedécs" gyötri. Gondolom hamarosan rosszabbra fordul az állapota és hazamegy, gondolván, hogy a mai nappal egyedül is könnyedén megbirkózom. Rosszindulatú-e vagyok? Most elképzelem amint előző sorok olvasása közben PF hevesen ingatja a fejét "Te rosszindulatú? Ugyan" Róló pedig csak annyit mond: "az hát pousti!" Ej, ha csak egy kicsit is sejtenétek mennyire hiányoztok mind.