Tegnap volt az 5. házassági évfordulónk és én itt, Töki pedig otthon ünnepelte. Felhívtam őket amikor a társaság már együtt volt és körbeadták a telefont. Megint bőgtem. Át kéne már értékelnem ezt az egész helyzetet, mert pillanatnyilag úgy tűnik, hogy mindennek csak a "fájdalmas" oldalát látom. Szóval pozitív hozzáállás rulah: Jövő héten én is ott leszek, szülinapot ünnepelek (31), és ez jó. Nem a kor. Bár már az sem érint meg.

Szóval vasárnap óta magányosan tengetem a hétköznapokat. Régen sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen sirály lenne egy hétvégét egyedül tölteni. Annak mind a 48 óráját magamra szánni. És most jó is volt. Pedikűr, manikűr, tupír, tapír, könyv, zene, csendes sarok.  De elég. Két nap tökéletesen elég. Mazsolázgattam az angol nyelvű csatornák kínálatából. Megnéztem 46 átalakító, 10 hogyan fogjunk le és 31 átrendeztük-berendeztük műsort. Valamint végignyomtam az összes, egyedül is játszható playstation játékot. Ja, és bejelöltem 34 új ismerőst a wiwen. rábukkantam ugyanis az egyik általános iskolai osztálytársamra és ő kvázi elvezetett az egész évfolyamhoz. Ha ez így megy tovább holnap elmegyek a bricoba és veszek ásót meg fűmagot. Az ásónak még máshol is hasznát vehetem, hiszen holnap meglátogat Zs. Na jó, nem leszek görény, heti egy vizit még viselhető.