Legalább olyan aprólékos gonddal játszottam le fejben ezt a költözést, mint az egy évvel ezelőttit, amikor azt gondoltam, hogy 3 nap alatt lehet lakást találni Brüsszelben, két kutyával. Viszont nagyon akartam és így is lett. Most is nagyon - nagyon akartam, de nem jött össze. Úgy volt, hogy a héten aláírunk és megkapjuk a kulcsokat, ergo Töki és a segítség megkezdheti a parkettacsiszolást és a burkolást. Jövő vasárnap jött volna a költöztető és a rákövetkező hétvégén kifestettünk VOLNA. Ehelyett  tegnap reggel jött egy emil, melyben jegyzőnk tanonca indikálta az aláírás időpontját. Július 7. Ez testvérek között is egy héttel később van, mint a bérleti jogviszonyunk lejárta, azaz megtapasztalhatjuk hogy milyen az élet az utcán.

Aztán gondoltam egy merészet és visszaírtam tanoncnak, hogy nem eszik olyan forrón a gofrit, ugyanis az egy héttel ezelőtti levelében még biztosított arról, hogy június közepén megkapjuk a kulcsokat. Azt is kifejtettem, hogy nem érzem úgy, hogy mindent megtenne a probléma megoldása érdekében, de ha már így van, akkor megmondhatná, hogy az ő irodájukra, vagy a másik jegyzőére számláztassuk az egy hét bútor-raktározást, szállodai költségeket és a kutyapanziót? Válaszában azt írta, hogy javasolta eladónk jegyzőjének, hogy adják át a kulcsokat két héttel az aláírás előtt, hogy mi elkezdhessük a munkákat. Erre mondtam neki, hogy ha Gregorynak egy csöpp esze van, akkor nem megy bele ilyesmibe, ugyanis fordított esetben én sem tenném. Arról nem is beszélve, hogy ez mennyire bonyolítja a közüzemi díjak rendes elszámolását, vagy ha tűz üt ki ezidő alatt, akkor az kinek a kára stb. Természetesen az eladó nemet mondott. Így péntek 15.40-kor még mindig nem jutottunk egy jottányit sem előre. Ha napközben bárki a lakásról kérdezett, akkor görcsbe rándult a gyomrom, ökölbe a kezem és potyogni kezdtek a könnyeim.

Mondanom sem kell, hogy a metrón már minden tapadó, krahácsoló, a hátamban könyöklő barmot meg akartam verni. Aztán itthon várt az emil, hogy 29-én 13.30-kor  aláírhatunk. Meg akartam neki írni a válaszban, hogy "nalátod bazzeg, megy ez ha akarod, bármennyire is overbooked van der xxx jegyző kalendáriuma" de helyette inkább megköszöntem a kurvanagy erőfeszítését. Nem tudom, hogy mikor lesz lerakva a padló és felcsiszolva a parketta, de nagyon szeretném már ott álomra hajtani a fejem.