Megint pontokba kell szednem az elmúlt hetek történéseit, mert tényleg kezd már itt is olyan lenni, mintha élnénk és pörög az élet. Először is itt voltak végre a szüleim. Fantasztikus hetünk volt, nem volt vita, csak békés napok és kellemes esték. Shrekbe beletettünk 800 km-t. Jártunk Gentben, Bruggeben, Luikben és a tengerparton. Természetesen a helyi látványosságokat is megmutattuk és végre kiderült a kis Manekken Piss (aki valójában a petit Julien) története is.

Lakás fronton begyorsultunk a banknak köszönhetően. Felhívtak, hogy átvehetjük az előlegről szóló csekket, melyet aztán azonnal eljuttatunk Ingeveld-nek, aki a mi jegyzőnk, illetve a falué. Debouis úr megnyugodhat és egy időre mi is. Most kezdődik a nyomozás, annak bizonyítására, hogy az eladó valós dolgokat állított-e a birtokában lévő lakóingatlanról. Jajj, isteni egyébként a hely! A háztól két sarokra bocikák legelnek, és minden gyönyörű zöld. Szóval a belvárosi fekáliát tehéntrágyára cseréljük. Az ember el sem hinné, hogy még Brüsszelben van. Ja, és számos előnye mellett kulcsfontossággal bír még az a tény is, hogy 10km-rel közelebb van Charleroihoz. Már nagy vonalakban megterveztük a felújítás fázisait is. Nem lesz olyan nagy munka, mert a pecó rendben van tartva, csak szeretnénk a parkettát felcsiszolni és mindent kifesteni, valamint ajtót és ablakot mázolni. Bútorunk nincs sok, mert sosem szerettük, ha zsúfolt a lakás. Mindenesetre az új sarokülőt már kinéztük, a többi pedig majd kiforrja magát. Járjuk az ócskapiacot és helyes apróságokat kutatunk. Ma, a munka ünnepének alkalmából Ixellesben is volt ócskapiac. Nagyon ócska volt az biztos, így semmi különöset nem találtunk, ezt a két helyes kis afrikai szobrocskát. Sikerült lealkudni, így most már termékenységi szobrunk is van. Ránk fér...

Ja és Töki hozott vásárfiát Bruggeből. Kis manócskák