Lássuk csak, hogyan telnek itt a napok mostanában.

Töki manapság meg akar bolondulni itthon, ezért nagyon indokolttá vált a francia tanfolyam. Ma bejelentkezett és ha minden igaz február közepén indul a nagy menet. Heti 3x4óra fél éven át. Addig is sok időt tölt olvasással, a kutyákkal és nem utolsó sorban a hi-fi berendezésének tesztelgetésével. Íme bizonyságul egy kép, hogy mi zajlik a lakásban miután kiteszem a lábam. Szerencsére mire hazaérek minden újra a helyére kerül.

A kutyák viselik a legjobban. A kényelmük nem szenvedett csorbát. A hűvösebb napokat kitartó lustálkodással töltik. Kökény egy merő szeretet. Elég csak ránézni és máris minden porcikájával csóvál. Sadie más tészta, nála ki kell érdemelni egy-egy "érzelmi kitörést". Szocializálódni teljességgel képtelen. Kökényen kívül senki mással nem játszik és gyermekétől is hasonló viselkedést vár el más négylábúak társaságában. Ellenkező esetben heves ugatással és folyamatos morgással ad hangot rosszallásának.

Mi, így együtt pedig megvagyunk. Itteni segítségünk jóvoltából Brüsszel határait is átléptük és már nemcsak a belváros létezik számunkra. Már nagyon kellene egy autó, de amíg a parkolás nem megoldott a környéken, addig még biciklit sem veszünk. Kommunikálni már bázikus szinten tudunk, így eladhatatlanná váltunk. Nos ez van. Ugye hogy semmi izgalom?

ps: felhívnám a figyelmet a kollégára (középen a porszem) ki az atomium golyóját tisztogatja. Hiába, vannak melók, amit semmi pénzért....