Pontban fél hatkor Felicia megállt az iroda ajtajában és azt kérdezte "Are you ready darling?" Heves bólogatás kíséretében megragadtam a csomagokat, búcsúpuszit leheltem kicsi görög mackóm orcájára és elindultunk. Egy rövid városnézést követően Charleroi egyik kávéházában pihentünk meg és közben kitárgyaltuk a kollégákat, kivel mennyire kell vigyázni. Már tűkön ültem , alig vártam, hogy lássam a családot és a barátokat. 8-ra értünk a repülőtérre, vettem még újságokat és becsekkoltam. Fura volt, mert az útlevél ellenőrzés szünetel., Ekkor már gyanút kellett volna fognom, de az, hogy probléma lehet, csak akkor tudatosult, amikor az idegenbe szakadt Böbenéni tört magyarsággal közölte, hogy egy órás késéssel indulunk. Hogy ellenőrizzem a hír valódiságát visszavonultam a check in deskhez ahol Didier megerősítette az infót. Elszaladtam telefonálni Tökinek és Frakknak. Időközben megnyitották az útlevél-ellenőrzést, így egészen a váróig jutottunk. Itt kötöttem életre szóló barátságot Saffival, a szíriai muzsikussal, Félix-el a cigányzenésszel és a feledhetetlen flamand házaspárral, melynek nőtagja annyira megkedvelt, hogy egy-egy jó poénnál kiadós hátba veréssel jelezte ezt.  Este 10 óra volt, már három gép indult el Shanon felé, de a Budapestről érkezőnek még nyoma sem volt, Aztán úgy 3/4 11 tájban felkiáltott René, hogy ott a gép. Nem mert lódítani, mert kb 200 szúrós tekintet nyársalta volna fel.

Felszálltunk. Saffi mellém ült, egy ideig beszélgettünk, majd olvasni kezdtünk. Én Harry Pottert balról jobbra, ő pedig egy arab költő verseit jobbról balra. Természetesen az ereszkedés megkezdésekor már alig vártam, hogy kezembe vehessem a csomagjaimat és kiérjek a váróba.