Utazás előtt mindig álmatlanság gyötör, mert izgulok. Lekésem a gépet, lezuhanunk, stb. Most viszont még a szokottnál is izgatottabb vagyok. A szüleim, a barátok, mindenki. Már alig várom, hogy újra lássam őket. És azt sem bánom, hogy 15x kell majd elmesélnem az elmúlt hónap történéseit, mert addig jó, amíg érdekel valakit, hogy mi van velünk. Szóval watch out, mert jövök. Már lelki szemeim előtt látom Gézát, a meleg utaskísérőt, amint a padlizsán lila ülések között lavírozva itallal kínál.