A királyi parknak az erősen algásodó szökőkutakon kívül két állandó látványossága van. A kőkutya és Über. Egyikük történetét sem ismerem, gondolom az eb valamelyik király hűséges szolgája lehetett. Egy biztos, a létezése nagyban elősegíti a lányok nevelését. Ugyanis ha valami rosszaságot csinálnak, pl azonosítatlan eredetű és állagú ételt vesznek magukhoz, akkor a kőkutyánál mindig megállunk, hogy megdicsérjük roppant fegyelmezettségéért és szófogadóságáért. Ekkor Sadie kicsit feszült lesz, hisztizni kezd és felugrál a műremekre. Végül aztán megnyugszik, hogy őt hozzuk haza a jól nevelt helyett.

Über már más tészta. Eddig még nem volt olyan délután, hogy ne láttuk volna a parkban sétálni. Ebben önmagában nincs semmi különös. Igen ám, de Hubert félmeztelenül sétál, néha boxer, máskor fecske fedi a családfát. Szandi az egyik kezében, a nylonzacskó a ruháival a másikban. Kitartóan köröz a parkban órákon át, időjárásra való tekintet nélkül mindig azonos öltözetben. Nem tűnik teljesen nyomottnak, mert egyéb abnormális cselekedete nincs. Amikor egy-egy kb 200 méteres füves szakasz véget ér, akkor visszaveszi a szandiját, és úgy baktat a kavicságyon egészen az újabb zöld részig. Tegnap is láttuk, és mivel kéznél volt a gép, gondoltam lekapom a kora délutáni ködöt, és a toronyházat a háttérben. Szerintem vágta, hogy ő a lényeg, mert mintha mosolyogna.