Néha már úgy érzem hogy itthon vagyok ebben az országban, aztán eszembe jut, hogy 4 nap múlva látom a szeretteimet az otthonomban. Anyám még mindig semmit sem sejtem abban a tudatban van, hogy egy kollégám utazik haza és este viszi a csomagot. Nem akarom az utolsó pillanatra hagyni a titok felfedését, így arra gondoltam (némi segítséggel), hogy indulás előtt felhívom őket, hogy egy személlyel többnek ágyazzanak. Remélem jól sül el, mert senkire sem akarom ráhozni a frászt.

Tegnap megkaptuk a francia vizsga eredményét. 81%-kal zártam,így folytathatom a tanulmányaimat, persze ehhez még szükségem van a főnökség hozzájárulására. Az egyik már áldását adta, a másikat majd puhítom, ha visszajött szabadságról. A kurzusnak köszönhetően lettek cimbik. Elsőként J., aki hazánk lánya. Remélem vele ezután is megmarad a kapcsolat. A többiekkel majd elválik.

Ma lesz a hét egyik fénypontja. Nagy álmunk teljesül amikor eredetiben láthatjuk Bosch képeit. Borzasztóan várom. A másik nagy történés az volt, hogy vásároltunk "hülye azért nem vagyok " áruházban egy pöpec kis mély-ládát és hangfalakat, így most szól a zene. Elképesztő előrelépés ez.