Nos. Fölösleges mondanom, hogy az insomnia egy magasabb szintjére kerültem és ismét nem alszom. Mielőtt bárki is aggódni kezdene, nincs semmi baj, csak este 2 sharidon társaságában bealudtam és 2-kor ébredtem. Ma egész délután a várost jártuk. A házzal szemben lévő, helyi Murányinál vettünk egy mosógépet és egy porszívót. Nagy naivan azt gondoltuk, hogy ma hazahozzuk a gépeket, és miközben Töki porszívózik addig én kitapasztalom Inez működését. Nem így lett, mert raktáron csak porszívó volt , és bármennyire is közel az üzlet, legkorábban jövő szombatra tudták ígérni a szállítást. Ez azt jelenti, hogy még min. egyet kell térdelnem a kád előtt. Ezt még kibírom. Közben eszembe jutott ez a szösszenet, ami még tavaly született otthon.

Vége

Hat éve történt, hogy egy szép őszi napon,

Végleg birtokba vettem szerény kis lakom

Amál is része lett életemnek,

S bár már elhagyott,

Nem vetem meg

Naponta tömtem őt bőségesen

S ő szolgált is hűségesen

Mit beletettem nedves lett, s tekergette bőszen

De már nem teszi, így nem örülök én sem

Tegnap aztán szó nélkül távozott

Egy árva hangot sem hallatott

Maga után csak egy nagy tócsát hagyott

Mégis, ha rá gondolok

Szívem oly hevesen dobog

Amált elfeledni sosem tudom végképp

De itt van már Izidor, az új mosógép....

Kellemesen telt a délután, vettem táskát, cipőt, nadrágot és egy blúzt. Elég jól sikerült kiválogatni a darabokat, a négyből csak a cipő felesleges. Két okból, sportos és ilyen már sok, viszont narancssárga-drapp kombó, így sok dologhoz nem tudom majd fölvenni. Ja, és a változatosság kedvéért megint esik. Mit esik, szakad! Csoda, hogy örökké fáj a fejem?