Ami nem felbonthatatlan, nem barátság és egyébként is bassza meg! Még az események hatása alatt vagyok, egy kicsit sem lesz finom a bejegyzés.

Szokásos esti kutyasétánkra indultunk a közeli parkba. - Park: talpalatnyi zöld, értsd egy 15x15-ös gyepsziget. Ahogy közeledtünk már hallható volt, hogy fiatalok vették birtokukba. Nem ritkaság, hogy kiülnek füvezni és dumálgatni. Persze az égvilágon senkit sem zavarnak és őket sem zavarja senki. A sarokra érve aztán láttuk, hogy egy srác az egyik bokor alatt pihen a porban. Ez szemmel láthatólag nagyon zavarta az ő kis pajtásait és megpróbálták talpra állítani. Néhány perc próbálkozás után sikerült is nekik. Nekitámasztották a barátnőjének és útjukra engedték őket. Még láttuk ahogy a parkoló autóknak csapódnak, aztán eltűntek. Sajnos azonban hátrahagytak négy pasit és egy nőt, aki irtózatos fejhangon ordítozott valamit oroszul. Eközben mi békésen keringtünk a kutyákkal, hátha megtöltik a pooper scoopert. Egyszer csak felpattant közülük Szerjózsa, egy egyhatvanas, negyvenkilós arc és zavarászni, ijesztgetni kezdte állatainkat és közben artikulátlan hangokat adott ki. Barátai ezalatt remkül szórakoztak kutyáink féktelen ugatásán. Megkértem, hogyha nem esik nehezére üljön vissza a padra és maradjon a seggén, pár perc és elmegyünk. Csak nem nyugodott, folytatta. Ekkor már én is pipa voltam, a kutyák értetlenül és félve rohangáltak. -Calm down and shut the fuck up bastard! -kérleltem  Szását. You want me to call the police, ami két utcára van? Lunatic bastard! A police szó kicsit kijózanította és visszatántorgott a padhoz. Barátai is a fejükhöz kaptak és sűrűn exkuzálták magukat társuk viselkedése miatt. Ekkor már annyira féltek a csajok, hogy behúzott farokkal ültek a fűben. Gondoltuk felvisszük őket a másik zöldbe, hátha ott megnyugszanak. Így is történt. Kökény szempontjából eredményesen zártuk a napot, de Sadie annyira megrémült, hogy remegésen kívül képtelen volt bármit is produkálni. Viszont teljes erejéből húzott haza, úgy, hogy majd kiszakadt a karom.

100 méterre a háztól már szinte azt gondolná az ember, hogy semmi sem történhet, de itt ez nem így megy. Az egyik zebrán csatlakozott hozzánk egy félmeztelen -alul semmi- nagymamakorú hölgy. Ha a nadrágját rendeltetésszerűen hordja és nem a kezében lóbálja, akkor az ember még azt is hihetné, hogy teljesen normális nénike. Nos, Ő ma este úgy döntött, hogy feldobja a sivár utcák hangulatát és strippelés közben francia sanzonokat énekel. Néha vállszélességű terpeszben megállt és belengette a nadrágot, hogy meglegyintse öreg nunáját. Az eszem megáll, ennyi hülyét mint itt, még sehol sem láttam egy rakáson.