La une, La deux, Sporza, Ketnet, TLB. Ezek a csatornák jönnek a tévénken, szobaantennával. Ezt mindenképp le kellett írnom, nemcsak azért mert nagy áttörés ez itteni életünkben, hanem mert némileg növelheti a látogatottságom. Fogyasztói társadalomban élünk, így nekem is lépést kell tartanom. Érdekes kaland volt a házhoz szállítás. Mivel teljesen hülyék nem vagyunk (???), a belvárosi MM áruházban vettük meg a készüléket. A téves számlázásra most nem térek ki, így a vevőszolgálaton töltött fél óráról se emlékezzünk meg. Legyen elég annyi, hogy a fagyi kicsit kiengedett a csomagmegőrzőben.

Azt hiszem korábban említettem már, hogy mennyire nem tudnak közlekedni az itteni gyalogosok. Tegyük fel, hogy az ember egy kb 30 kilós dobozzal nekivág az üzlettől a metroig tartó 300 méteres útszakasznak. Mi történik ekkor? Először is mindenki megbámul, miért gyalog és nem kocsival? Majd kicsit később teljesen levegőnek néznek. Andalgó párocskák várják, hogy kikerüld őket, bicikliakrobaták ugratnak át a doboz felett, és ellazult fekák esnek át rajta. Az aluljáróba érve aztán az utazóközönség hasznos tanácsokkal lát el. "Tedd a válladra, úgy könnyebb." - Neki mindenképp. Kisvártatva megérkezik a szerelvény. Az ember optimista és arra gondol, hogy az út rövidül. Viszont bonyolódik. A vagon ajtajában senki sem mozdul, így a felszállás sem egyszerű a kis ékszerdobozzal. Cadykkel torlaszolják el az utat és úgy tesznek, mintha nem egy böhömnagy cuccal keresnél rést a pajzson. A hozzáállásukban akkor sem áll be jelentősebb változás, amikor az egyikük lábára teszed a dobozt. Elérkezik a te időd, le szeretnél szállni, de ugyanazzal szembesülsz mint felszálláskor. Te anyázol, ők közben mosolyognak. A felszínre törve csalódottan tapasztalod, hogy szélvihar tombol.  Közben azért imádkozol, hogy ne most legyen a görkoris critical mass, vagy ne kezdjen szakadni az alatt az 5 perc (fél óra) alatt, amíg a házhoz érsz. Egyre közelebb a cél, már látod a bérlemény alatt lévő üzlet reklámtábláját, a járda teljesen üres, szabad az út. És ekkor kipattan az egyik kapualjból egy tébláboló, retardált barom és hiába próbálnál lemaradni, vagy gyorsítani, ő felveszi a tempódat. Eleged lesz, de nem hagyod, hogy a cél előtt 50 méterrel és 3 emelettel egy fasz megtántorítson. Leteszed a csomagot, ezen az 5 percen már nem múlík, pihensz egy kicsit és közben várod, hogy a gyök tövábbáljon. De nem. Ő is megáll, és az egyik kirakaton elhelyezett, félig levált plakátot kezdi nagy műgonddal visszaragasztgatni. Teherhordó társad úgy dönt odamegy és megfejeli, de ebben a pillanatban barátunk taktikát vált és elindul. Fél órával később mindez már csak egy rossz álomnak tűnik  és vidáman bizgeted az új multimédiás desktopodat, miközben a férjed a szobaantenna nyújtotta lehetőséget próbálja kiaknázni. Másnap pedig már röhögni is tudsz az egészen.