Félálomban az egyébként is izgalmas brüsszeli metró sok érdekességet tartogat. Ott van például Jákob, a zsidó üzletember, aki mostanában (ha nem vagyok késésben) minden reggel az útitársam. 60 körüli őszes férfi, félpajesszal, kipában siet a PS-ról induló sugárutak valamelyikére. Valamiért jólesik azt gondolnom, hogy a diamand laan üzleteinek egyikét vezeti. Minden reggel ugyanabban az öltönyben és ugyanabban a kitaposott cipőben toporog, kezében a laptop és közben talán a reggeli imát mormolja. Az a két megálló , amíg a PS-ra érünk, pont elég arra, hogy eljátszadozzam a gondolattal , 'mi lenne, ha Jákobbal megismerkednénk'. Ha azt mondanám érdekel a vallása, és végre nem csak könyvekből szeretnék tájékozódni, hanem autentikus forrásból. És mondjuk azt mondaná töltsek náluk egy sabbatot,mert isteni töltött halat és kalácsot készít a felesége. De mindig amikor ezekhez a gondolatokhoz érek megérkezünk a megállónkba és egy szempillantás alatt tünik el a látómezőmböl. Felocsúdni sincs időm, mert azonnal magával ragad a forgatak, elnyel a tolakodó embertömeg és azon kapom magam, hogy egy talpig csadorban sétáló, libanoni asszonykórusba keveredtem. Hamar észreveszik és megvárják míg elhagyom köreiket. Miközben várom a sorom a mozgólépcsőnél egy török lányka kerül mellém. Szemmel láthatóan ő már nem gyakorolja olyan szigorúan a hagyományokat, mert divatos csípőnadrág, cicifix és flip-flop van rajta. Nem lettem titokban lábfetisiszta, de a lépcsőzés közben leginkább csak az alvázakat látom, így észreveszem azt is, hogy Füzük csinos kis papucsba bújtatott lábán, a körmök nem akármilyen szinten gombásak.És ekkor Jákobné Záli,  gondolatban elfogyasztott töltött-hala felbucskázik... Hát így indul egy napom.