Minden elismerésem déd és -nagyanyáinkat illeti amiért képesek voltak kézzel, fateknőben , ragyogó tisztára mosni a szutykos holmikat. És további elismerés illeti a nyugati civilizáció azon irányzatának képviselőit, akik szerint egy háztartás alapfelszereltségéhez sokkal inkább hozzátartozik a mosogatógép mint a mosógép. Így van ez esetünkben is. A konyhának gyönyörű darabja a vadi új vérpúl cucc, amit természetesen nem használunk, mert kettőnkre bekapcsolni sem érdemes. Nem így a mosás. Tudom, hogy már rég kitalálták a mosodákat, azt is tudom, hogy remek ismerkedőhely, de én nem akarom más előtt teregetni a szennyest. Ezért inkább átmeneti megoldásként térdelek a kád előtt és mosom a "tout material"ra alkalmazható szerrel a rongyainkat. Igazából a művelet ezen része kevésbé vesz igénybe, de a fugázást még nem fejlesztettem mesterfokra. Ma hajnalban a 200x240-es könnyített, nyári takaró okozott nagy kihívást. Már titkon számolgatni kezdtem, hogy mennyi időre elég a ruhatartalékunk, ha mostantól többé nem mosok. Arra jutottam, hogy a telefon utáni első nagy beruházásunk egy ilyen masina lesz. Azt, hogy a 45cm széles lépcsőházban hogy hozzuk fel, még nem tudom, de majd ráérünk akkor meg hányni-vetni, ha a bejáratnál állunk a kis elöltöltőssel.