Na úgy tűnik kezd növekedni a komfortérzetünk. Ma reggel a belgacom szakembere Jean Louis elérhetővé tette számunkra a világhálót, így ennek köszönhetően újra ékezetesen írhatom az érdektelen bejegyzéseimet. Töki is fellélegezhet, mert a festés szüneteiben böngészheti a kedvenc oldalait és nem kaparja le a falat unalmában. Itt a szolgáltatásnak nem része a modem, így az installálás sem, így rocketscientistként nagy kihívással néztem szembe. Én sem vagyok egy guru, de Töki extraláma ezügyben, így vak vezet világtalant módszerrel helyeztük üzembe a kis szerkezetet. Nagy könnyebbség, hogy véletlenül angol menü is volt az installdiscen. Kapcsolat van, emailcím is van, de egyelőre kétbetű6szám kombináció, mivel a francia menüben még nem ismertem ki magam, így becsületes emailcímünk sincs. De annak, aki írni szeretne a skynet.be emil címünkre hadd kedveskedjek egy kis feladvánnyal: fb2891 és az utolsó két jegye Magyarország hívószáma. Nos, amennyiben sikerül megváltoztatnom valami emberire azonnal jelezni fogom, addig be kell érnie mindenkinek ennyivel. A kíváncsiskodók kedvéért megjegyzem, hogy képek is vannak a pecóról és a benne remekül akklimatizálódott ebekről itt.

Ami a munkát illeti meglepetés meglepetés hátán. Kiderült, hogy aki a konkurzon jutott be az a 9-hónapos próbaidő után határozatlan idejű szerződést kap, ergo véglegesítik. Szal el kell gondolkodni, hogy mennyit bírunk. Ha Tökinek is lesz spermanens munkája, akkor gondolom sokat. Igazából jól érezzük magunkat nagyon, de egy dolog zavar mindkettőnket piszokul, az pedig, hogy nincsenek itt a barátaink. Rettenetesen hiányzik az a pár ember, aki otthon stabilan és komolyan és egyáltalán. Gyertek már látogatni, mert mi nem tudunk! Van még, ami zavar itt minket, de az eltörpül a fentiek mellett. Ez pedig a tény, hogy az itteni gyalogosok, genetikailag kódoltan alkalmatlanok a közlekedésre. Hihetetlen. Mondjuk mi előbb kapunk agyvérzést, minthogy ezen akár egyetlen helyi is felizgatná magát, vagy minimális szinten is foglalkozna vele.

Napjaink egyre változatosabban telnek. Ha kapok fizetést, akkor telefonunk is lesz, mert vonal és szám már van. A nyelvet ugyan még mutogatás szintjén bírjuk, de itthon már a beszédben nem használjuk a h hangot valamint az e-t néha ő-nek ejtjük és megesik, hogy Cherikémnek hívjuk a másikat- ennek a történetét majd máskor-. Szóval ilyesmi párbeszédek zajlanak közöttünk:

Ogy telt a napod Cherikém?

Lötelt, sak kicsit fárasztó volt. Lövisszük a kütyákat?