Azt kell mondanom, hogy mind a doki, mind pedig én rosszul mértük fel az állapotomat. Ez persze csak akkor vált nyilvánvalóvá számomra amikor már néhány meghitt órát eltöltöttem a csavargyárban. Nem kellett volna. Az irodába lépve üres íróasztal fogadott, az irattartó tálcám, a papírjaim, a jegyzetfüzetem, de még a tolltartó fém kosárkám is el volt tüntetve. A fiókomban aztán ezek jelentős részét megtaláltam, de minden más kámforrá vált. B azt mondta E átült segíteni és kiszórtak mindent. E fontoskodó csavarértékesítő nálunk. Egy mézes-mázas picsa, a partnerek sem kedvelik túlzottan. Igazából pont leszarom. Rá is csodálkoztam, hogy a gépem még a helyén van. Nem sokáig örvendhettem neki, mert olyan piszok lassú volt, hogy Julest ki kellett hívnom hozzá. Ő aztán 2-3 óra leforgása alatt rendbe tette. Hipp-hopp máris 3 óra volt. Első örömömben, hogy újra van kapcsolatom a világhálóval, azonnal megnéztem az emilem, és nem hiába. Fonalas lány írt, hogy megkérdezte az admint és ők mindent rendben találtak. Ergo csak türelemre van szükség. Az még akad, de nem sok. Szeretném már tudni, hogy egy hónap múlva hol hajthatjuk álomra a fejünket és egyáltalán. Olyan munkahelyet akarok, ahová boldogan, harcra készen és jó hangulatban mehetek és ilyen állapotban is térhetek haza.