Az úgy volt, hogy szombaton garden partyra voltunk hivatalosak. Majdnem anyámékkal mentem hármasban, de péntek este közölte Töki főnöke, hogy nem nyitnak ki, így jobbik felem is jöhetett. Amikor a várostól 20-25 km-es távolságba készülünk, anyámon mindig erőt vesz a "nagy utazás" feeling és hajlamos parázni, valamint útitervet készíteni. Z. szülinapja volt. Z a család barátja, jól megy neki, de Ő még az a fajta, aki nem felejtette el, hogy ez nem mindig volt így, ezért javait szívesen osztja meg a barátaival. Ha hozzájuk indulunk előző este mindig egyeztetés van. "Kislányom, legyetek itt időben, ne kelljen rátok várni". Most sem volt ez másként, anyám közölte, hogy kisbusz jön a városba a vendégekért, így 11-kor gyülekező az Etelén. OK, megállapodtunk, hogy 10.15-kor a kapuban találkozunk és együtt vágunk neki az útnak. Töki átszállította Kötvényt az apjáékhoz, mert láthatás és megőrzés volt. 10.15-kor sharp, ott álltunk a kapuban. Némi öröm ült ki az arcomra, amikor konstatáltam, hogy most anyámékra kell várni és végre nem ránk. Fél körül gondoltam felcsöngetek. Anyám- "De hát délben van a találka az Etelén" kicsit kibuktam az egyetlen idézhető mondatom a : "de hát baromira nem ezt mondtad basszus". Na mindegy, lényeg, hogy 1.5 órával később már Diósd felé zötyögtünk. Nagy parti volt, én pl ebéd után gátlástalanul lefeküdtem P szobájában. Egy órácska pihenés után mindjárt más szemmel néztem a világot. Pont idejében jöttünk el, mert úgy hét körül kezdett 'jobbra" tolódni a buli. Én egészen addig tökéletesen elbeszélgettem egy nálamnál kb 25-30 évvel idősebb nővel. Hihetetlen, hogy milyen jókor, és milyen jól beszélt. 15 éven át volt egy nagy nemzetközi cég kelet európai képviseletének vezetője. Fura, egy balesetben úgy sérült az agya, hogy az addig beszélt három idegen nyelvet teljesen elfelejtette. M.P. hazahozott minket. Felnyaláboltuk Köszvényt és bevettük magunkat a vegasztár döntője elé.
