Csodálatos a kereskedelmi televíziók világa. Volt szerencsém látni, ahogy a nagy "közroma", mindenki Győzikéje egy nap idegösszeomlik és még ugyanaznap felépül. Ebből alig tértem magamhoz, máris egy újabb csemegét kínált a csirkés tv. Max 3000. Sajnos az elejéről lemaradtam, így egy darabig abban a tudatban néztem, hogy biztos valami helyes kutyusos film, mint az Úton hazafelé. Amikor a szépséges eb furán kezdett viselkedni, fékkábelt rágott szét, hogy átmeneti gazdája pasiját megölje, akkor gyanút fogtam és a textre kapcsoltam. A génmanipulált kutya, (aki úgy rejtőzködik, mint egy kaméleon, erős, mint egy grizli, és fára mászik, mint a macska) a rendező és a forgatókönyvíró minden igyekezete ellenére szimpátiát keltett. A végén persze megölték. Ilyenkor visszasírom a hétfői adásszünetet, a jogi esteket, vagy még akár a Családi kört is. Elképzeltem, hogy az utóbbi milyen XXI. századi témát dolgozhatna fel. "Hogyan látta Béla a fecskendőt a fejére szorult csavarlazítós zacsin át, miközben mostoha apját darabolta". Néha gyűlölöm, ezt a világot.