Nyomós okom van az egyhetes pihenőre. Na jó, szerdáig csak annyi a magyarázat, hogy meghalni sem volt időm. Aztán este levittem sétálni eboláékat és egy ötméteres szakaszon 2x estem seggere a tükörjégen. Ez még önmagában nem lett volna para, de kiugrott majd vissza a térdem. Csütörtökön már lábra is nehezen tudtam állni, menni pedig egyáltalán nem sikerült. Elvánszorogtam a körzeti sebészet-traumatológiára, ahol térdficam diagnózissal valamilyen oknál fogva az ortopédiára irányítottak. Ott dr.Úr(r) azt mondta szerencsém, hogy ő traumatológus is, mert a sérülésemnek az ortopédiához semmi köze. Megígérte, hogy ma begipszel , hogy rögzítsük, majd 1,5 hét múlva kapok egy térdgépet. Forrest gump rulah. Annyira klassz volt a János ER, hogy az külön megér egy bejegyzést. A lényeg, hogy a trombózis elkerülése érdekében amíg a gipsz rajtam van minden nap lőnöm kell magam véralvadás gátlóval. Hasba, hirtelen. Az elsőnél 3x közelítettem a potrohom felé, de nem ment, aztán negyedikre bevágtam.