Kökény is back again. Azt hiszem ez már így is marad. Nem adhatom megint valami balfasz kezei közé, hogy aztán az egész életét a vándorlás jegyében élje. Elég volt, Kökény marad. Sade egészen jól viseli, azt hiszem megismerte. A "fogolycserére" 9kor került sor, egy vörösre sírt szemű kislány és könnyező papája átadták Kökényt minden ingóságával együtt. Ők búcsúzóul még Lizának szólították, de mi visszaállunk a Kökényre. Először nagy bátor kutya módjára megugatott, aztán megismert és úgy viselkedett, mintha tegnap váltunk volna el. Édes.
Anya
és lánya
