Na megvolt a mai családi nap. Hihetetlen, hogy Töki mennyire képtelen figyelni a részletekre. Megkértem, hogy vegyen apámnak egy üveg bikavért. A rá jellemző eleganciával és nagyvonalúsággal választott egy drágább darabot, melyen boldog szülinapot felirat volt. Aztán egy pillanatra pánikba esett, összekeveredtek a dátumok,a nevek és a hozzájuk tartozó ünnepek a kicsi fejében, és arra jutott, hogy apámnak mégis inkább névnapja volt és kisCsének volt szülinapja.Visszasétált kicserélte és hozta büszkén a palackot. Még jó, hogy anyámnak mindig van B. és talán még C terve is, így kimentett egy üveg pezsgővel, a bort pedig elsütöttük, mint névnapi elő-ajándékot. Drága Tökim egész sokáig görcsölt volna a történteken, de igyekeztünk anyámmal elbagatellizálni a dolgot. Én így szeretem, saját állítása szerint is csak a minket érintő jeles napok dátumait tudja a fejében tartani. Hazaérve természetesen mindkettőnket elnyomott a buzgalom, így nyugdíjasokhoz méltóan ledőltünk a kanapén és bealudtunk a Rózsaszín Párducon, pedig még mindig kurvajónak tartom. Félálomban még láttam dögit amint a fejemnél dekkol és titkon abban reménykedik, hogy elmegyek a helyéről és végre felfekhet a kanapé jobb sarkába, ami normális körülmények között neki van fenntartva. Nem így lett és sértődötten kivonult a hálóba a lelkem.

Most nem tudom, hogy csak az üres túrórudis papír miatt ül mellettem, vagy talán a géphez akar leülni mint a múltkor. Biztos sokkal bölcsebb és tartalmasabb volna az Ő mondandója, mint az enyém.