A délután megint nem úgy alakult ahogy elterveztem. Órakezdés előtt 10 perccel csörgött a telefon. Tudtam, hogy Zséef az és kibúvót keres. Annyira "hegyi" lány, hogy 20 centis hóban már nem tud lejönni kocsival. Gyalog meg derogál. A hóolvadásban bízva holnapra tettük át a maratoni órát. Én azért a nyelvvizsga előtt egy héttel kicsit jobban törném magam.
Bruce káprázatosat alakított.A történethez hozzátartozik, a kaputelefonunk története, ugyanis azon néha beragad egy gomb és akkor sípol, így ilyenkor használhatatlan. Már itt kellett volna lennie, amikor csörög a telefon.
-Szia Cindy itt állok a kapu előtt és nem jó a csengő.-Na figy Bruce, mondom a frankót! Ököllel zúzzál a mikrofonra egy oltárit és minden ok lesz.
-Rendben Cindy
Egy másodperc múlva csengetett. Beengedtem és örömmel újságolta, hogy egy szomszédot is sikerült beengednie, miután instrukciómat követve nem ököllel ugyan, mert ahhoz hideg van, de lábbal megoldotta a szervizelést.
