Nos, nem mondanám, hogy várakozáson felüli volt az este, de eltelt. Természetesen, késtünk csakúgy mint mások. A rekorder J. lett, aki olyan későn ért oda, hogy már nem engedték be a tetthelyre. Én híve vagyok a baráti társaságok keveredésének, de B, egyik cimbije olyan mértékben irritáló volt számomra, hogy nem is ismertem magamra. J-t leszámítva már mindenki ott volt amikor betoppant ez a magát arcnak képzelő kis pöcs. Szegény pincérlány segítségére sietett, de a srác azonnal lepattintotta, majd se köszönés se böff, B-hez sétált. Nevezzük csávókámat x kispöcsnek, mert a neve ekkor még mindig rejtély volt. (A titokzatos idegen gyök). Az est további részében már nem zavart annyira, hiszen a mi oldalunkon összeverődött társaság kellőképpen szórakoztató volt. Aztán elérkezett a játék ideje. Egy Harry Potter jelmezbe bújtatott Ági nevű lány libbent a terembe. Rém kedves és türelmes teremtés. Leült a terem elején egy laptop elé( azt gondoltam talán netezni fog amíg mi játszunk) és azoknak akik nem ismerték a gyilkosos játékot ecsetelte a szabályokat. Köbgyöknek volt néhány értékelhetetlen megnyilvánulása, de szerencsére hamar megölték. A gyilkosok nyertek. Mi tömegesen felvettük az ij pólót és a kasszához indultunk fizetni. Gondolom mindenkinek nagy rutinja van a csoportos étkezésben és az ilyenkor előforduló komoly ráfizetésekben, így mindenki a maga fogyasztását fizette, külön-külön, fizetőpincér nagy örömére. Búcsút intettünk egymásnak (bár köbgyöknek legszívesebben mást intettem volna) és szétszélettünk. De mielőtt ez megtörtént  nem állhattam és beszóltam gyöknek. Hiba volt, mert nem értette.Abban meg már nincs poén, ha el kell magyaráznod valakinek, hogy az a bizonyos megjegyzés oltás volt... Kapja be... B-től majd biztos kapok amikor elolvassa ezt a bejegyzést, de nem érdekel. A legnagyobb csapás az lehet, hogy többet nem keveredünk gyökkel...