A tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal nagyobb az érdeklődés, ha nem írok, így ahogy ez már lenni szokott, idén is foglalkozom még a szakítás gondolatával. Sztorik vannak, jó és rossz emlékek egyaránt generálódnak, de a rendszerben ragadnak egy ideje. Jól van ez így...

Meg a holland is, de ezt eddig nem tudtuk. Az ideális drogcsempész minden kétséget kizáróan egy sajttal, csokival, sörrel fullra nyomott csomagtartóval utazó, 30-as pár, két vadászkutyával a hátsó ülésen. Ok, tényleg nem állunk minden gyanú felett, de amit a polizei művelt velünk, azt nem érdemeltük. A würzburgi pihenőben történt, amikor épp szunyókáláshoz készülődtünk, éjjel fél 2-kor. Békésen lelassított a hatóság előttünk és kipattant a járgányból Jürgen és Franz.  Belgák?-kérdezték. Nem, de ott élünk most viszont épp hazafelé tartunk Magyarországa-feleltük. Dohányozntok?-jött az újabb kérdés. Igen-hangzott a válaszunk. Oszt' marijuanát szívtok-e? kérdezte Franz magához véve a kihallgató szerepét. Nem-ingattuk a fejünket egyöntetűen. Akkor nem gond ha átnézem a kocsit, ugye-kérdezte

Nem szokásom felhívást intézni az olvasókhoz. Egyszer már próbálkoztam, de kudarcba fulladt, viszont most helyzet van és nem hagyhatom, hogy a korábbi sikertelenség visszatartson, annál is inkább, mert ezúttal talán a téma egy kicsit "közérdekűbb".

Adott ugye a soros magyar elnökség, amelyet nem tisztem minősíteni, ki-ki rendezze le magában. Igazgatóságunkon hagyomány, hogy az elnökségi teendőket ellátó ország gyermekei, azaz mi, lehetőséget kapunk arra, hogy napokon, vagy akár egy héten keresztül népszerűsítsük hazánkat. Na jó, lehet hogy esetünkben a népszerűsítés szó használata kicsit erős, de mindenképp az volna a cél, hogy valamelyest bemutassuk kollégáinknak az országot, a kultúrát, vagy ha így jobban tetszik magyarságunk mibenlétét, kilépve a gulyás, a téliszalámi, a pálesz, a pogácsa és a túrórudi bűvköréből.  Ezzel persze nem kizárni szeretném ezeket a csodákat, -amelyekhez a kötődésünk nyilvánvalóan nagyon mély és egy cseppet sincs túlmisztifikálva- csak arra  céloztam, hogy jó volna a gasztro-megközelítésen kívül, valami mással is próbálkozni.  Ötletek persze vannak, idő is akad még júniusig, de arra gondoltam miért is ne kérhetném a látogatókat arra, hogy ötleteljenek velünk. A célközönség kb. 1000 fő permanensen, valamint a külsős látogatók. Lehet, hogy nem sok, de ha bennük sikerül valamiféle jó képet kialakítanunk magunkról és az országról, ahol a legtöbben még mindig otthon vagyunk, akkor miért ne tennénk?! Találjuk ki együtt és én cserébe megígérem, hogy a szervezést és a megvalósítást is tisztességesen dokumentálni fogom. Szóljatok bele! Ti hogyan csinálnátok?

Anyám mindig párhuzamot keres. Minden és bármi között megvonja, nem is értem miért nem ír egy "amire nincs magyarázat" kaliberű többkötetest, az élet vagy sors produkálta, gyakorta ismétlődő, olykor balszerencsés események közötti összefüggésekről. Állítja, hogy nekem a kikelet mindig nehéz, de ugyanakkor változást hoz.

Mostanában sokat gondolkodom. Próbálom felidézni a fájdalmas tavaszokat, ha voltak, de mindig csak kettő jut eszembe. A két évvel ezelőtti és a mostani kórházas. Voltak igen. Véletlenül tavasszal voltak, de az élet nem csak egyetlen tavasz. Kíváncsi lennék, hogy más életében is van-e hasonló pattern. Anyám megfejtené...

Már hagyomány, hogy a zsidó filmfesztiválok végén, vagy épp  félidejében, szemezgetni kezdek a jelöltek, vagy díjazottak listájáról és ha az érdeklődésemet felkeltő darabok elérhetőek, akkor maratont rendezek. A kényszerpihenő hete tökéletesen alkalmasnak tűnt a mazsolázgatásra. Én többnyire az alábbi oldalakat használom referenciaként, de tulajdonképpen a kínálat nagyjából azonos, tekintve, hogy egy jól behatárolható kategóriáról van szó.

San Francisco Jewish Film Festival
UK Jewish Film Festival
Toronto Jewish Film Festival
Israel film Festival

Íme néhány azok közül, amelyeket az idén válogattam ki magamnak. Párat már megnéztem, de lesznek még üres estéim.

Három pirula. Egy, hogy leállítsa az ilyenkor termelődő hormonokat. Egy, hogy megindítsa a kilökődést. Egy, meg talán csak az íze miatt. Keserű...

Nagyon oda kell figyelni a bicikli körül ólálkodó emberre. Biztos, hogy versek vannak nála. Ilyen lázadó versek. Egyébként 20-an vannak és a világot akarják. Biciklivel. Hogy mit akarnak az emberektől, az még egy megválaszolatlan kérdés. - mondta Töki, mielőtt végre felébredt volna.