Gyuri bácsi dobozában minden kellék adott , egyetlen itemről feledkeztek el csupán, ez pedig az irrigátor. Bevallom töredelmesen, nőségem eddigi szakaszában soha nem kerültem még szembe az irrigálás művészetével, így csak arról volt elképzelésem, hogy a műveletet nem teáscsészéből és nem az ágyon ildomos elvégezni. Azt gondoltam kell, hogy legyen egy, a külön erre a célra kifejlesztett instrument.  És a google szerint volt is, már csak be kellett szereznem, hogy megállíthatatlan termékenységi istennő lehessek végre.

Tegnap, ahogy a gyógyszertárba igyekeztem,  Trunkó Barnabás klasszikus óvszeres kabaréjelenete jutott eszembe … És ahogy azt az ezoterikusok, az empaták és a tisztánlátók is már oly bölcsen megmondták, amitől parázol, azt bevonzod -  oké, nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényeget megragadva. Szóval morális támogatásként elkísért egy klasszikus férfi-nő kapcsolatban járatlan, ám igen lelkes kispajtásom, hogy együtt nézzünk szembe a kihívással. Hét éve járok az adott patikába, megfordultam már ott minden napszakban, de akkora tömeget még sosem láttam, mint ami küldetésem napján fogadott. Biztos az adventi hetek miatt-gondoltam, és magamban mantrázni kezdtem, hogy "jaj, csak nehogy a pasihoz kerüljek". Közben persze harsányan eljátszadoztunk a lehetséges alternatív megoldásokkal, arra az esetre, ha épp most fogyott volna ki a raktárkészletük. Felmerült az orrszívó, de még a hajfesték applikátora is mint lehetséges megoldás mire sorra kerültünk. Mivel időnként az én imáim is meghallgattatnak, így végül egy kellemes 50 körüli, eddig ismeretlen hölgy előtt találtam magam, akinek úgy éreztem bátran a fülébe súghatom, hogy "Jó napot kívánok, én egy irrigátort szeretnék".  Erre csak annyit kérdezett, hogy minden másom megvan-e hozzá, én pedig hevesen bólogattam, hogy igen, nekem csak a tubus kell, a nagy hosszú végével. Azzal el is tűnt a raktárban, majd alig fél perc múlva, egy diszkrétnek egyáltalán nem mondható, nagy kék dobozzal a kezében jelent meg, majd jól érthetően, pazarul artikulálva csak annyit kérdezett: "Vaginálisat, ugye ?" A kérdéstől annyira megilletődtem, hogy hirtelen csak annyit tudtam mondani, "igen, egyelőre csak vaginálisat". Kispajtásom persze mindeközben remekül szórakozott, szinte fuldokolt  a röhögéstől, én pedig hogy mentsem a még menthetőt megkértem, hogy a kék alapon hatalmas fehér felirattal ellátott dobozt tegye egy, lehetőség szerint nem annyira átlátszó zacskóba…

Itt tartok most és valamiért úgy érzem, hogy az esti irrigálás sem lesz felhőtlen. Csak nehogy úgy járjak, mint az inszeminátor kittel, melynek tapadókorongja oly nehezen akart elszakadni tőlem.