Lengyel kispajtásaink az elnökség égisze alatt kétnapos bemutatóval örvendeztették meg az épületben dolgozókat. Az ebédből tértünk épp vissza , amikor az aulában muzsikaszóra lettünk figyelmesek, de ahogy közeledtünk a zene forrásához láttuk, hogy csak 1-2 ember szállingózik a hatalmas csarnokban.

-Szegények, nincs közönség... Álljunk meg egy kicsit és hallgassuk őket!!!

-Rendben, nincs is annál kedvesebb gesztus, mint amikor mi magyarok menthetjük meg lengyel barátainkat a megsemmisüléstől. A három pedig már bizonyos helyzetekben egyébként is kritikus tömegnek minősül. Mondjuk ez pont nem az -teszem hozzá halkan.

Álldogálunk ott egy darabig. Még mindig csak hármasban és próbálunk rácsodálkozni a zenére, amikor odaperdül hozzánk az egyik lengyel kollága és így szól:

-Gyertek vissza fél 2-kor a koncertre is, Mozartot játszanak majd, de a zenekar most még csak próbál…