Nincsenek történések. Békés téli esték vannak, a kanapén kucorogva, forrócsokit majszolva (nem szójatejből) és hóesést bámulva. Időnként, jó "nyugdíjas" házaspárhoz méltóan ebédet adunk, vagy kimozdulunk, de valójában téli álmot alszunk. Persze idén is felmerült bennem a zseer bezárása, de még mindig nem tudok elszakadni. Csak szép csendben nem írni arról, hogy széllel szembe pisilek lankadatlanul. Hogy Belpaire bácsi Gabriellának szólít, amikor túlfizetésünk van, de szigorúan Gabinak, amikor követel. Hogy az ablakokon nem lehet lehúzni rendesen a kurvadrága redőnyt, amit nem tudom, hogy mikor hoznak helyre. Hogy mindjárt itt a karácsony. Hogy megint eltelt egy év, ami kicsit sem hasonlított egyetlen eddigire sem...