Ez már egy sokkal bonyolultabb és rendkívül összetett kérdés. Szeretni magamban valamit feltétel nélkül igen nehéz dolog, mert másokkal, nem annyira, de magammal szemben rendkívül kritikus vagyok. Ha azt állítanám, hogy nincs bennem semmi, ami mások, vagy a magam számára szerethető lenne, akkor én lennék a világ legszomorúbb embere. Ez persze nincs így, de a gondolattal eljátszani mindenképp érdekes. Szóval szeretés. Szeretek mindent, ami akkor vagyok, amikor azokkal lehetek, akiket szeretek. Nem kell megérteni, elég, ha én tudom miről beszélek. Az az állapot tiszta, önzetlen és boldog. Szeretem, hogy ezeket a pillanatokat képes vagyok megélni a maguk valójában.

addicionális infóként mindenképp hozzá kell tennem, hogy szeretem, nem magamban ugyan, hanem ebben a blogvicceskedésben, hogy 5 év után a leggyakoribb kereső kifejezés, ami alapján idetalálnak, az végre nem a narvall és a darth vader jelmez, hanem a zseer, és "ha kedd"...