Rohamosan romlik az állapotom, már ha akarnám se tudnám becsukni a számat, mert az életösztön még igen erős bennem. Próbálom megtalálni mindenben a jót, úgyhogy nagy örömmel tölt el, hogy nincs már mandulám, így fájni sem tud. Békésen csordogál a nyálam a billentyűzetre, akkora az orrom mint egy ajtókilincs. Hiába toltam le mad
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zseer.blog.hu/api/trackback/id/tr154263536
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.