Mosogatni készültem a vasárnapi ebéd után, de nem volt meleg víz. Amint megosztottam az információt Tökivel, ő pánik szerűen a radiátorhoz rohant, majd közölte, hogy fűtés sincs.  Pompás. Kicsivel később felszambáztunk Széppár nénihez, hogy megosszuk vele a remek hírt. Meglepett arcot vágott és lekísért minket a földszintre, ahol mindhárman sajnálattal konstatáltuk, hogy nem duruzsol a kazán. Mi leléptünk, mert uzsonnára voltunk hivatalosak és visszatérve ez az üzenet fogadott minket, diszkréten a postaládák fölött elhelyezve:

Ez annyit tesz, hogy ma hálózsákban alszunk és fürdéshez vizet forralunk.  Hello Belgium! Üdv XXI. század! Bite me Széppárnéni!