Közeleg a pride napja. Így, vagy úgy, de mostanság "melegség' járja át a legtöbb médiumot és ez alól a blogvilág sem kivétel. Számos posztot és cikket olvastam el, és ami a hozzászólásokat mérlegelve a leginkább elborzaszt, az a mérhetetlen ostobaság. Mert lehet valamit kedvelni, elfogadni és lehet szívből utálni. Nincs ezzel semmi gond, addig amíg az ember képes ezt civilizáltan tenni. Rettenetesen leegyszerűsítve : én pl. nem szeretem a zellert és ha az egyébként guszta és íncsiklandó levesben meglátom, akkor kikerülöm és nem kezdek látványosan okádni, és anyámat sem dobálom meg a kezem ügyébe akadó tárgyakkal, mert tudom, hogy a kis gumó az íze miatt kell a levesbe. Érted? Azért, hogy az aranysárgán gyöngyöző leves, olyan legyen, amilyennek lennie kell.
Ha magadat intelligens, keresztény értékeket képviselő embernek tartod, de mégis azt gondolod, hogy a békés meleg- felvonulás nem más, mint "sok aberrált buzi parádéja", akkor most egy kicsit lazulj el és figyelj.
Olvasott neked valaha az anyukád lefekvés előtt a rendíthetetlen ólomkatonáról, vagy a rút kiskacsáról? Lenyűgözött már valaha a Mona Lisa, vagy a Dávid szobor látványa? Láttad a 2001 űrodüsszeia -t ? Hallottad már a Kék Rapszódiát? Olvastad a Rómeo és Júliát? Ha a kérdések közül akár csak egyre is igen a válasz, akkor ki kell hogy ábrándítsalak, ugyanis Shakespeare, Andersen, Da Vinci és Gerschwin csak néhány azok közül, akik olyasmit alkottak, ami nélkül szegényebb lenne a világ, viszont mind melegek voltak. Próbáld őket a szombati felvonulás soraiba képzelni, hátha meggondolod magad és mégis inkább rántottát csinálsz a tojásokból.
