1979-et írtunk és a zöld köpenybe bújtatott, levelibékára emlékeztető orvos egy bazinagy csipesszel közelített felém. Én lekötözött, négyéves kislány voltam és tehetetlen, de mint később kiderült szerencsés. A doki nekem csak orrmandula műtétet csinált, de meglehetősen könnyű erkölcsű unokanővéremnek később gyereket is. Legalábbis a családi legendárium szerint a másodszülött nem a férjnek, hanem a 30 évvel idősebb fül-orr gégésznek köszönheti génkészlete jelentős részét. Szóval én megkönnyebbültem, viszont ezen kórházi tartózkodásomnak köszönhető a köztem és anyám között valaha fennállt leghosszabb mosolyszünet. Ugyanis az orvos kérése az volt, hogy a műtét után ne látogasson, mert "anyás" lévén elsírom magam és a zokogás a sebek felszakadását eredményezheti. Anyám ezt a kérését tiszteletben tartotta, viszont néha megkérte a nővérkét, hogy a folyosón sétáltasson meg, de csak háttal, hogy nehogy észrevegyem. Egyik alkalommal nem volt elég gyors és ahogy a katedrálüveges lépcsőházba kifordult én észrevettem a lehetetlen róka kucsmájának árnyékát és a nővérke kezéből kitépve magam futni kezdtem. Mire utolértek én már biztos voltam benne, hogy az anyukám örökre otthagyott. Amikor végre kiengedtek ő boldog volt én pedig büntettem. Hiába hozta a kedvenc eper és citromhabomat egyenesen Pestről (szülővárosomban akkor ugyanis hiánycikk volt) engem semmi sem érdekelt.

2009-et írunk, eltelt 30 év és a probléma megint ugyanaz. Alig 72 óra múlva Dr Pelc egy hatalmas csipesszel közelít majd felém, hogy eltávolítsa a palatális vegetációmat, valamint a garatmandulámat, hogy ezzel a rutinműtéttel vessen véget kínszenvedéseimnek és az Önkéntelen Éjszakai Fitness Tevékenységnek, amit az orromban nevelt kis aliennek köszönhetek. 1,5 éve nem aludtam át az éjszakát, levegőért kapkodva kelek fel többször is az éjjel során, nappal pedig olyan vagyok mint akit agyonvertek és néha úgy érzem állva is tudnék aludni, akár a fuvarosló. Szóval Dr Pelc szerdán délután kiveszi, ami nem oda való, de előtte Dr Arlette Vanderbergen, vagy egy másik aneszteziológus mélyaltatásba tesz, intubál és mehet a móka. ugyanebben az időben anyám gépe felszáll Budapestről, hogy idehozza, mert "anyás" vagyok és majd ő segít mindenben, nehogy a sebek felszakadjanak. Az élet olyan furcsán ismétli önmagát.