Az hogy az utóbbi bejegyzések retro születtek csak annak a ténynek köszönhető, hogy betegségem ideje alatt volt időm kicsit utolérni magam. Minden másra ugyanis teljességgel képtelen vagyok. Ilyen pl a légzőszerveim rendeltetésszerű használata is. Minden hétfőn este kezdődött és 2 óra leforgása alatt a vírus tulajdonképpen le is döntött a lábamról. Először csak a hideg rázott, aztán bedugult az orrom, majd hőemelkedésem lett, a torkomba pedig alienek költöztek. Ezt onnan tudom, hogy a gyógyszer lenyelése is komoly fájdalmakat okozott. Így minden igyekezetem ellenére kedden beteget kellett jelentenem. Mivel Soledad doktornő csak délutánra tudott időpontot adni, a délelőtt jelentős részét a fürdőkádban töltöttem, elviselhetetlenül forró vízben, amit minden alkalommal frissítettem, amint kezdett emberi hőmérséklete lenni. Ezt tudja meg Széppár néni!

Szóval Soledad megmondta, hogy vírus, felírt egy halom gyógyszert még arra az esetre is, ha később bronchitisszé alakulna. Három, ülve töltött éjszaka után bátran kijelenthetjük, hogy a láz kivételével még minden tünetet produkálok. Az orrspray már szinte az arcomhoz nőtt, a 3 méteres sálat úgy használom, hogy egy rétegben a fejem körül van, hogy fájó füleimet melegen tartsa, további két rétegben pedig a nyakamon tekeredik, hogy bármikor képes legyek végezni magammal a torkomat melegítse. Szerintem egy sikkes kis arcüreg gyulladásom is lehet, mert az inhalálások után olyasmik távoznak az orromon át, amikről inkább nem is beszélnék, mert magam is megrettenek tőlük.  Na most, ha mindez nem lenne elég, hadd mondjam el , hogy ilyen állapotban 3 órán belül bizonyságot kell tennem arról, hogy a francia tudásom elérte az idén év végére előírt szintet.  Elmegyek, mert el kell mennem, aki tud szorítson. Végülis csak az előléptetésem múlik rajta...