Abban, hogy a város szélére költöztünk az is közre játszott, hogy ott többnyire mérhetetlen nagy nyugalom van, állandó béke honol. Az elmúlt két évben egyetlen alkalommal láttam szirénázó rendőr autót az utcánkban, azt is akkor, amikor vízfejűéknél domestic viloence-be fulladt egy poharazgatás. Költözésük óta csak akkor látni járőröket, amikor a nyaraló családok otthonát ellenőrzik.

Aprócska lakóközösségünkben fingani sem lehet anélkül, hogy erről a szomszédaink ne értesülnének. Köszönhető ez annak a rendkívüli figyelmességnek, amelyet egymás iránt tanúsítunk, valamint a hangszigetelés teljes hiányának. (Erről jut eszembem Belpaire nénit már napok óta csúnya, hurutos köhögés gyötri.) Szóval tegnap épp az újonnan vásárolt, bordó, zsenília szőnyeget igazgattam a hálószobában, annak érdekében, hogy áramolhassék a csí és erősödjön a pecó Bagua térkép szerinti szex-szerelem zónája, amikor valaki állat módjára verni kezdte a bejárati ajtót. Először azt gondoltam, hogy Belpaire néni felfokozott érzelmi állapotban hozza a havi elszámolást, ezért Tökit küldtem ajtót nyitni. Az ajtóban azonban nem állt senki, csak egy elhagyott papucsot és egy szemüveget találtunk és láttuk, hogy jó kövér gázzal kivágódik a ház elől egy sötétkék transporter, majd elég zilált állapotban felbukkant Adil, a tetőtérben lakó marokkói albérlő.  Szinte azonnal kérdőre vontuk Tökivel, hogy mi ez a dörömbölés, és egyáltalán mi történik. Megszeppenve mondta, hogy a volt felesége, aki lelépett egy másik marokkóival, rá akarja verni a válás költségeit és most cséplőlegényt küldött rá. A kiérkező rendőrök nyíltan röhögtek Adil történetén és feltételezem, hogy nem lesz nyomozás sem. Én is csak szeretném, hogy ne váljunk részesévé ennek a cirkusznak és, hogyha újabb merénylő érkezik, akkor ne nálunk tegye le az időzített csomagot.  Genyóság, vagy sem, ha még egyszer ilyesmi előfordul, indítványozni fogom a közgyálésenm hogy Adil húzzon a francba. Ha annakidején a bokraink magasságát meghatározhatta a közgyűlés, akkor talán erről is dönthet bzmg.