Őszintén, tegye föl a kezét, aki egy-egy nyaralásból visszatérve elmondhatta magáról, hogy semmit sem vitt feleslegesen, azaz minden egyes ruhadarabot használt a vakáció alkalmával. Mi sem tartozunk ezek közé, de az évek során sikerült kialakítani az úgynevezett "komplett minimál csomagot", így kettőnk egyheti holmija simán elfér egy közepes bőröndben.
Anyósom: 50-es évei végén járó, dekoratív,formásan telt, magára rendkívül igényes asszony. Közel 10 éve minden nyáron két hetet töltenek apósommal Siófokon, egy kellemes, vízparton lévő apartmanban. Idén úgy alakult, hogy a rövidre szabott szabadságunk egybeesett az ő nyaralásukkal, így egyetlen lehetséges módja a találkozásnak az volt ha értük megyünk és mi visszük haza őket. Idén Töki unokaöccse is velük volt, így öten jöttünk volna haza. Nekem már a szobába lépve szemet szúrt a csomagok mennyisége, de azt gondoltam, megoldjuk.Néhány órával később, amikor ténylegesen a bepakolásra került a sor, már voltak kétségeim, de ugye a reményhal...
Ami miatt elbizonytalanodtam: Volt két bazinagy bőrönd, egyenként kb 30 kg. Egy hatalmas varrott szatyor tele kispárnákkal (itt ugyan csak a térfogat számított). További két nagy táska a pipere holmiknak, (hajcsavaró, sütővas-mondjuk szerintem vagy egyik, vagy másik) limited edition, extranagy manikűr és pedikűr készlet, 3 féle sampon és kondicionáló, valamint egy kisebb parfüméria éves készlete). Volt még pár kisebb kézitáska, máig ismeretlen tartalommal, valamint egy sminkes doboz, és egy-egy gyógyszeres táska. Töki unokaöccsének csak egyetlen nagy zsákja volt, de mint kiderült ez még nem minden. Mert ekkor anyósom kinyitotta szekrényt és az ott sorakozó, mintegy 30 vállfára mutatott, hogy "És akkor ezek még itt, de ne gyűrődjenek". Mondanom sem kell, hogy az időközben előkerült 3, sombrero méretű szalmakalap, és a matrac látványa már egyáltalán nem rázott meg. Szisztematikusan kezdtük meg a bepakolást. Szerintem a toyota corolla nem kicsi autó, de két bőrönd és pár szatyor bepakolása után nyilvánvalóvá vált, hogy ha mi még öten beülünk, akkor garantált a tengelytörés, amit aztán később egy biztosítón sem verhetek le. Ekkorra az üdülő éppen kiköltöző túrnusa már rajtunk röhögött. Tökiről szakadt a víz, apósomnak arcára fagyott a mosoly, és ekkor anyósom odalibbent egy cipősdobozzal, hogy ebben még őszibarack van, kb 4-5 kg. Hétfő volt, esőre állt, és a Máv sztrájkot hirdetett. Isteni szerencse, hogy a dolgozók 98%-a felvette a munkát, mert így apósom és a gyerek vonatra tudtak szállni, mi pedig anyósommal és a ruhatárral Budapest felé vettük az irányt.
Otthon aztán egy kis időre részesei lehettünk a kicsomagolás felemelő pillanatainak. Előkerült egy kisebb járási könyvár gyűjteménye, valamint a létező összes, nívósabb művészeti folyóirat elmúlt egy évben megjelent számai, a ruhákról és cipőkről már nem is beszélve. Végül amikor az egyik táskából előhúzott egy hatalmas bon-bonos dobozt, akkor már nem bírtam tovább, ugyanis a csokik helyén, minden fakkban, nagy gondossággal összeválogatott kiekészítők hevertek. Gyűrűk és fülbevalók, pontosan 28 fakkban. Matekosok, akkor az mennyi variációt is jelent?
