Két és fél óra autókázás után, egy megállással (pisiltetés, mert a kutyák is jöttek) kb 1/2 11 körül érkeztünk SPg háza elé. Az autóból kiszállva azonnal megcsapta az orrunkat, a lágy,  levegővel keveredve érdekes elegyet alkotó trágyaszag. Tényleg nem orrfacsaró és egyébként érthetetlen, hogy miért csak az esti órákban érezni, hiszen folyamatosan jelen van. Ami még van ott bőven, az a csend. Brüsszel kölsőn viszonylag nyugalmas helyen lakunk, de az a békesség más. A mezőgazdasági kisgépek, a traktorok és a kocsik békésen pihennek az udvarokon, melyeket nem rejtenek kertkapu mögé, néhány ablakban még fényt látni, de semmi egyéb. Kicsit lelkiismeret furdalásom is lesz, amikor mobiltelefonálni próbálok, megtörve ezzel a csendet, de szerencsére blokkol a hálózat. Egyetlen lámpa világítja be az utcát, de qz tökéletesen elegendő. "Nem jó helyen vagyunk"-mondja Töki. Volt egy ilyen balsejtésem, ugyanis Amál egy kicsit odébb mutatta a kockás zászlót, de egy ekkora helyen, ahol a GPS felbontása majdnem 1 :1 arányban van az igazi méretekkel, nincs értelme visszaülni a kocsiba, és úgy keresgélni tovább. Végül megtaláltuk SPG ét és az elkövetkező két napban szinte el sem mozdultunk mellőle. Kirándultunk, ámultunk, fotóztunk ettünk, szentjános bogarakat csodáltunk, és instant vázét vettünk (erről még mesélek).

Isteni volt a hétvége, szükségünk is volt rá, mármint nekünk, nem SPG-nek. Luxembourg olyan meseország nagyhercegség, amely külsejében leginkább egy nyugdíjasok lakta holiday resortra emlékeztet.