Először is megkérdezném tőle, hogy látott-e már vakondot? Ásta-e föl a zsebkendőnyi kertjét a kis görcs úgy, hogy az egy négyzetméterre eső túrások száma 2 a harmadikon legyen? Bizonyára nem, mert akkor kedves kis történeteivel nem próbálta volna megszerettetni ezt az elűzhetetlen kis gennyládát. Félreértés ne essék, szeretem az állatokat, ezért eddig fel sem merült, hogy éjszakánként péklapáttal a kezemben őrt álljak a túrások fölött, várva, hogy felbukkan a "főgonosz", de ma, amikor közvetlenül a teraszajtó előtt megláttam a hatalmas túrást, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy kisvakond mesék ide, vagy oda drasztikus módon birom távozásra a Toupe családot. Hónapokkal ezelőtt a szomszéd javaslatára naftalingolyócskákat dugtam minden túrásba, mivel állítólag az költözésre kényszeríti az istenadtát. Pontosan 47 golyót használtam el. Lyukanként egy darabot.

Néhány napig nem volt észlelhető tevékenység, viszont úgy látszik hiába dugtam mélyen a földbe a cuccot, Köksi allergiás lehet rá, mert a kis pofáján foltokban kihullott a szőr. Így nemcsak, hogy vakondék nem költöztek el, de mostmár időpontunk van az ország legjobb dermatológus állatorvosához, aki az egyszerűség kedvéért Kortrijkben, a francia határ közelében praktizál. Szóval vakondcsalád vs Tökiék 1-0. Csak még azt nem tudom kinek kedvez a hazai pálya előnye. Nos, mivel a méreg csak engem öl, mint írtási eszköz szóba sem jöhet. Egyrészt, mert tényleg nem akarom hogy elpusztuljanak, másrészt mert a kutyáink még mindig a kertbe járnak, tehát őket is kímélném. Más alternatíva után kell néznem. Van állítólag valami hálórenszer, amit el lehet helyezni a földben és azon nem tudnak átjönni. Mondjuk ehhez fel kell ásni totál a kertet és akkor jöhet a kb 7-800 ezer forintos system, tehát ez, mint lehetőség kiesik. Marad a sörösüvegek lefúrkálása, mert azok süvítő szélben olyan hangokat keltenek, ami idegesíti a vakondokot és elköltözik. Ez lesz az igazi jó móka, csak nem tudok annyi sört inni, hogy elegendő göngyöleget termeljek. A bolti üvegvisszaváltóhoz meg mégsem állhatok oda, hogy átveszem a sörösüvegeket felárral.  Legyen csak ez továbbra is az idegek harca. Aláaknázom a kertet és várom, hogy a betolakodók átköltözennek az utca másik oldalán lávő közel 2 hektáros elkerített, zöld területre és örökre elfelejtsék a mi kis kertünket. Persze Belpaire néni megszakértette a hazavágott virágágyásokat és bőszen ingatta a fejét. Dubois úr idejében ilyenek nem voltak, neki ugyanis két macskája volt, mondta. Én meg mostmár tudom, hogy Dubois úr macskái miért pihegtek a kertben állandóan és miért voltak Garfieldot megszégyenítően dagadtak.