Olyan hosszú a to do listem, hogy Luther 95 tételével ellentétben, simán befedné a wittenbergi vár falát. Megint minden last minute, már arról is külön listát készítettem, hogy mi az amit elfelejthetek, tehát ne felejtsem el. Első lépésben tegnap felhívtam Toyotáékat, hogy időpontot kérjek Shrek átvizsgálására. Persze hogy legkorábban jövő szerdán 8-ra volt időpontjuk. Most már nincs más dolgunk, mint erősen imádkozni, abban a reményben hogy az áprilisi generál óta nem szedett össze semmit, és a jobb elsővel az aknában töltött 20 perc sem okozott maradandó károsodást. Ellenkező esetben még indulás előtt be kell köszönnöm egy lángszóróval Széppárbácsiékhoz. Erre gondolni sem merek. Időközben a szabadság kérelmemet is validálták, így elvi akadálya nincs az indulásnak. Fizikai állapotom most már ismét kielégítő, azt az aprócska jelenséget leszámítva amivel tegnap éjjel szembesültem. Remegtek a szerveim. Feltételezem, hogy az izgalom, valamint a folyamatos kialvatlanság eredményeképp kezdtek rezonálni a szerveim és nem azért, mert valami furcsa véletlen folytán egy ütemre kezdtem rezegni a földdel. Bár, ha hihetetlen ritmusérzékemre gondolok, akkor ez sem lehetetlen. Beszereztem egy új vezető cipőt is, mert a régi teljesen tropa és lyukas. Mégis betegesen ragaszkodom hozzá, mert az a kényszerképzetem, hogy másban nem érzem a pedálokat. Töki szerint azért gondolom így, mert említett lábbelinek már nincs is szinte talpa, így még jó, hogy baromira érzem a pedálokat ha az van rajtam. Ma mindegy, kell még új ablaktörlő gumi és két kukás mellény, hogy ne csapjanak el minket a nyergesvontatók, ha véletlenül az éjszaka közepén lerobbannánk. Ami persze nem történhet meg, de mellény kel. Vajon a Tom&co árul ilyesmit, ami speciálisan kutyáknak készült?